hűha, jó régen írtam ide ^^
pár napja kicsit átgondoltam az oldal koncepcióját, és mivel eredeti céljának nem tesz eleget (áá nem, nem rajtam múlt...), úgy döntöttem, kicsit másra használom.
történik ugyanis, hogy jövőre megpályázok egy ösztöndíjat Japánba. kicsit meredeken hangzik, hát annak is érzem, szó se róla... a hét elején meg is hirdették, amit kinéztem (MEXT), a jelentkezési lap a kezemben, csupán kitöltésre vár. a határidő pedig február...
szóval a továbbiakban az ezzel való kínlódásomat örökíteném meg itt, felkészülés a tesztekre, japán tanulás végtelen mennyiségben, amíg a vérem nem folyik és még azon is túl, illetve minden ezzel járó egyéb dolognak teret engedek, aztán majd alakul valahogy... :)
úgyhooooogy DAY1.
jelentkezési lap nyomtatás. DONE. lap bámulása, értetlenkedve olvasgatása és böngészése, majd pár könnycsepp elmorzsolása DONE. nem lesz egy könnyű menet, dehát Japánról van szó! aye, 頑張れ!

úgy esett, hogy nemrégiben megnéztem a Death Note-ot és volt egy bizonyos rész, ami nagyon megmaradt bennem. nem csak L miatt, hanem az egész kivitelezése miatt. sokkolt és lenyűgözött. és voltak benne pillanatok, amik arra késztettek, hogy vessem papírra (billentyűzetre/monitorra, haha), amit látok. ráadásul több formában is. az első gondolatom a lábmosós jelenet után egy BL fanfic volt, de igazából ezt el is vetettem (talán szerencsémre ^^), a második pedig az alant található. sajnos két részletben írtam meg, és a második felével nem vagyok megbékélve (ráadásul elsírtam magam közben L-re gondolva ^^)

már megint elég rég volt bejegyzés, de sajnos nem nagyon jut időm rá, hogy akármit is blogoljak (meg továbbra is fenntartom a tényt, hogy ez nem nekem való dolog). cserébe hozom Dante és Souka történetének a folytatását.

ezúttal nyugisabb rész következik, miután Dante visszaemlékezett azokra a régmúlt napokra, éberen őrzi Souka álmát...

Dante és Souka immár együtt folytatják útjukat. vissza fog emlékezni Dante, honnan is ismeri Soukat? mi történik kettejükkel?

viszonylag hosszabb rész következik, amit már megannyiszor át akartam írni, mert elég... hogy is mondjam, egyszerű, de még nem jutottam el addig egyszer sem. talán majd ennek is eljön egyszer az ideje :)

viszonylag gyorsan sikerül folytatnom, nem is szaporítanám a szót - Souka ismét találkozik Dantéval. ezúttal milyen körülmények között?

megint nem történt semmi mostanában... vagyis de: a napokban lett pár újabb olvasó, aminek nagyon örülök. ennek örömére, előbányászom a porosodó és folytatásra váró történetet, ami az elmúlt hónapokban annyira feledésbe merült. folytatódjon hát a fiók mélyéről Souka története - a lány hosszú évek elteltével az utcán botlik Dantéba, de a viszontlátás nem úgy sül el, ahogy ő azt remélte.

ismételten elég rég tettem bármit is ezen a blogon, gondoltam, ideje hagynom valami nyomot magam után. ezért is következzen a következő szösszenet :)

van egy bizonyos manga, Loveless, nekem személyes nagy kedvencem, szerintem még sosem olvastam olyat, ami ennyire durván rányomta volna a bélyegét a kis lelkemre. mindenesetre most nem ez a fontos, a lényeg csupán annyi, hogy ebből ragadtam ki két karaktert, Soubit (az egyik főszereplő) és Kiot (Soubi legjobb barátja), illetve valamennyire megpróbáltam a kapcsolatokat elkapni. hát ez lett belőle.

Este jutott eszembe, gyorsan neki is estem, és gondoltam, megosztom :)

Van ám egy facebook oldalam, amit épp próbálok felfuttatni, ha érdekel, akkor lájk :) (igen, ez önreklámozás, muhaha)

https://www.facebook.com/d0nciii

Felborult álmok, szétszakadt vágyak
Holnap az ajtón túl már nem várnak
Az ablakon az utcára tekintek
De mást se látok,csak a véget
Kihalt itt már minden régen
Akár az én lelkem, az én szívem
Szürkék a házak, de vörösek a falak
Már rég elmentek, kik értem haltak
A szobában gyilkos csend honol
Elment már rég és nem dalol
Egyedül maradtam, de jönnek értem
Ki tudja, mikor ér el engem a végem
Utolsó napok, utolsó órák, utolsó percek
Hallom, egyre jobban hallom, ahogy jönnek
Zajt se csapnak, mégis hangosak
A rettegésnek szörnyű hangot adnak
Becsapom az ajtót, lakatra zárom
Hogy szólj hozzám, még most is várom
Pedig odavesztél, miközben értem küzdöttél
Nem fekszel az utcán, de az ajtón ott a vér
Hallom, hogy egyre közelebb járnak
Nyílik az ajtó, csörrenve hull le a lakat
A hajtók, kik ellen védtek máma
Védhetetlenül rám rontottak
Élükön te vagy, kedves kivel együtt
Arról álmodoztunk, hogy örökké élünk
Kezükben nincs fegyver, mégis gyilkosak
Hátralépek, de csukva már az ablak
Rád nézek,kedves, téged látlak utoljára
Hisz' meghaltál tegnap, most mégis gyilkosom vagy
Még egy utolsó perc és vége lesz
A világnak, mindennek és neked
Felborult álmok, szétszakadt vágyak
Holnap az ajtón túl már nem várnak..

(2006.11.20.)