Felborult álmok, szétszakadt vágyak
Holnap az ajtón túl már nem várnak
Az ablakon az utcára tekintek
De mást se látok,csak a véget
Kihalt itt már minden régen
Akár az én lelkem, az én szívem
Szürkék a házak, de vörösek a falak
Már rég elmentek, kik értem haltak
A szobában gyilkos csend honol
Elment már rég és nem dalol
Egyedül maradtam, de jönnek értem
Ki tudja, mikor ér el engem a végem
Utolsó napok, utolsó órák, utolsó percek
Hallom, egyre jobban hallom, ahogy jönnek
Zajt se csapnak, mégis hangosak
A rettegésnek szörnyű hangot adnak
Becsapom az ajtót, lakatra zárom
Hogy szólj hozzám, még most is várom
Pedig odavesztél, miközben értem küzdöttél
Nem fekszel az utcán, de az ajtón ott a vér
Hallom, hogy egyre közelebb járnak
Nyílik az ajtó, csörrenve hull le a lakat
A hajtók, kik ellen védtek máma
Védhetetlenül rám rontottak
Élükön te vagy, kedves kivel együtt
Arról álmodoztunk, hogy örökké élünk
Kezükben nincs fegyver, mégis gyilkosak
Hátralépek, de csukva már az ablak
Rád nézek,kedves, téged látlak utoljára
Hisz' meghaltál tegnap, most mégis gyilkosom vagy
Még egy utolsó perc és vége lesz
A világnak, mindennek és neked
Felborult álmok, szétszakadt vágyak
Holnap az ajtón túl már nem várnak..

(2006.11.20.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.